VERES SZILANKOK Renata Montmartre Bogdani (Reine) Szerzo Kiado Engedely Kiadas GKBN Renata Mortmartre Bogdani Greenie kniznica CC–BY–NC–ND Elso (2019) 010000 Az eloszo A veres szilank rosszat sejtet, de szimbolizal vihar utani csendet. Nem szonettek, veres szilankok ezek, egy osszetort jegsziv szilankjai. Krvave crepiny / Veres szilankok V poradi moja druha elektronicka zbierka basni. Avsak tuto zbierku som napisala o hodne skorej, nez moju debutovu Miluj Ma Viac. A ked uz som MMV nazvala svojou nultou zbierkou, toto by si mal citatel predstavit ako nieco archaicke, este spred nasho letopoctu. Je to dennik depresivnych nalad este z cias, kedy som verila, ze svoje emocie viem vyjadrit svojou materinskou recou, ovplyvnena basnami Adyho a Jozsef Attilu. Casom som vsak pochopila, ze emocie vyjadrit nedokazem. Ani po madarsky, ani inak. A na hanbu sveta sa ucim zaklady madarskej gramatiky niekedy az po styridsiatke. Teda mily citatel, necakaj od tejto knihy zazraky. A keby si mal dojem, ze ta vlastne pocity tahaju ku dnu, radsej si dopraj nieco pozitivnejsie, sladsie, milsie. Ved navzdory vsetkym strastiam je svet nadherny, aj ked starneme a chorlavieme. Masodik elektronikus verseskotetem. Viszont ezeket a verseket joval a mar megjelent Szeress jobban kotet elott irtam. Es mivel a Szeress jobban-t nulladik kotetemnek neveztem, ezt az olvaso valami archaikuskent kepzelje el, az idoszamitasunk elotti idokbol. Ez egy depresszios naplo meg azokbol az idokbol, amikor hittem, hogy erzeseimet ki tudom fejezni anyanyelvemen, Ady Endre es Jozsef Attila versei befolyasa alatt. Idovel viszont radobbentem: erzeseimet keptelen vagyok kifejezni. Nem megy magyarul se, mas nyelven sem. Es a vilag szegyenere valahol a negyvenen tul tanulom a magyar nyelvtan alapjait. Tehat kedves olvaso, ne varj ettol a konyvtol csodat. Es ha ugy erezned, sajat erzeseid a melyre huznak, inkabb valassz valami pozitivabbat, edesebbet, kedvesebbet. Hisz mindent leszamitva a vilag gyonyoru, meg ha kozben oregszunk es betegszunk is. Copyright: Renata Bogdani Titulna fotomalba: Stefan Ziegler Doslov a preklad: Lea Victory Motto: De ugy elni, mint millio kozonseges lelek, pazarolni lelked kincset: Ez halalos vetek Ady Endre Obsah VERES SZILANKOK 1 Az eloszo 2 Krvave crepiny / Veres szilankok 3 Obsah 4 A foldi paradicsom 5 Szeretsz? 7 Nem felek 8 Rain 9 Csalodtam 10 Koszonom 11 Vadoltad mar onmagad? 12 Vers 13 Elve halok meg 14 Szellemeket idezek 15 Hiany 16 Hofeherke fel 17 Neha sirni kell 18 Feladom 19 Kifordult magabol a husvet 20 Felek 21 Ugatnak ram 22 Fajdalom Erzsebet arcan 23 Judasi csok 24 Depresszios dal 25 Ongyilkos dal 26 Velem 27 Ugyanaz es megis mas 28 Keptelen 29 Emberelet 30 Kelepce 31 Fatyol 32 Ujjaszuletve 33 Gomor leanya 34 Kislanyom 35 Kortes 36 Rossz latni 37 A kivert kutya szomorusaga 38 A ketseg 39 Nimfa 40 Tūz 41 Būn es būnhodes 42 Doslov 43 A foldi paradicsom A kaosz kozepen A semmi peremen Csak Te meg En Adam Lagyan es durvan Akar egy vulkan Megbolondultal Adam A sok az mit sem er Szeretetre eheztel Megbelyegeztel Es vartal ram Ket vilag hataran Buszken es gyavan Megbabonazvan Varok rad A D A M Szenvedely – dal /ugyanaz es megis mas, kepzeljetek hozza egy jo kis rockzenet... A kaosz kozepen A semmi peremen Csak Te meg En Varj ram Lagyan es durvan Akar egy vulkan Megbolondulnal Arvan refren: Most mar kapaszkodj belem Nincs mas csak a szenvedely A semmi kozepen A sok az mit sem er Szeretetre eheztel Megbilincseltel Elvarazsoltal Refren Ket vilag hataran Buszken es gyavan Megbabonazvan Legyunk egyutt mar Mindorokke Refren Szeretsz? Mond hogy szeretsz S beke honoljon Szivemen Hogyha nevetsz Olvad a jeg A keblemen Gyere, siess Ne hagyd hogy Arva legyek Gyogyirkent varnak Konnybe labadt Szemek Fogj es vezess Kapjal fol Vigyel el messzire Ha Te szeretsz Attol lesz jobb a Foldon mindenkinek Nem felek En vagyok itt a kissebseg. Megkoveznel? No csak tessek. Azt mondod, most kene felni? De en nem szeretek elni. Nem szeretek. El - ni! Rain Eso vagyok, megallithatatlan, sokaknak kellemetlen. de lemosom a szennyet, hogy konnyebben lelegezhess. Nem irok prozat, csak verseket. Nem rongyolom szam kepzeleted helyett. Tolem nem sztorit kapsz, gondolatokat. gondolkodhatsz, eld almaidat. Csalodtam Csalodtam mar en mindenben. Rokonban es idegenben, Baratban es szerelemben, Csalodtam, hat hagyjal engem! Csalodtam mar en mindenben ujjam adtam, kezem teptek, josagomat kinevettek, csalodtam, tul naiv lennek? Csalodtam mar en mindenben. De te mas vagy, de te meg nem, Nem erted meg, mi van bennem, Csalodas a szeretetben... Koszonom Koszonettel tartozom E zord vilagnak, Hogy be nem fogadott. Koszonom a konyvelonek, Ki elhajtott, nem vett fel Segedkonyvelonek. Koszonom a butik tulajnak, Ki goncok arulasat nem Nekem adta, masik csajnak. Koszonom a nagy gyarnak, Mely elutasitott, bar Munkat adott szaznak. Koszonettel tartozom E zord vilagnak, Hogy versirassal telik napom, Nem akarmi massal. Vadoltad mar onmagad? Vadoltad mar onmagad? Gondolkoztal, mit szabad? Hol a hatar, hol a megallj? Konyorogtel masnak, bocsass? Vadoltad mar onmagad? Vagy csak mindig masokat? Azt akartad, ugyebar, Būneid fedje homaly. Vadoltad mar onmagad? Tudod, hogy az mennyit ad? Hogyha nyiltan vallalod, Attol leszel csak nagyobb. Vers A vers az en szabadsagom, Megvedenem minden aron. Szememre veted: szubjektiv. De mert is lenne objektiv? A vers kialt fajdalmatol, Bolha, vagy elefant nyomatol? Azt mar csak en tudhatom, Mert enyem a fajdalom. A vers lehet brutalis, Kegyetlen, nem normalis. Itt tragarkodhatok, Kedvemre ugathatok. A vers szarnyal, elrepit, Hullamvolgyon atsegit. Elveheted mindenem, De a vers marad nekem. Enyem a vers, Bar olykor nyers. Forr Mint a bor, Araszol, szivedbe hatol... Elve halok meg Ne szeress, mert nem eri meg, Mert en elve halok meg. Ne szolj hozzam, ne is kerdezz, Nem az vagyok, akit kepzelsz. Ne bizz bennem, mert atverlek, Elo testem csak egy jelmez. Nem lathatod, mi van ott benn, Jelmez alatt halott lelkem. Szellemeket idezek Multam ezer behegedt seb, Pandora szelenceje. Ugy erzem, el nem viselem, Ha ram ront e kisertet. Rut kisertet nem hagy beken, Orrom elott motoszkal. Hiaba futok, utoler, Es a regi seb tovabb faj. Elvonulok inkabb csendben, Szellemeim felidezem, Szonyeg ala soprott szennyem Kisoprom es eltemetem, Hogy nyugodjon mar bekeben Es hogy vegre mashogy eljek. Hiany Utolso penz Kaparasa, Vakarasa, Az elet akarasa. Utolso morzsa Keresese, Megevese, Az elet tulelese. Utolso konnycsepp Lemosasa, Hervadasa, Az elet megalkuvasa. Hofeherke fel Vedtelen szepseg, Hofeherseg. De jo lenne jobb vilagban elni, Egy olyanban, ahol nem kell felni. Hogy gonosz kez testemet ne erje, Hogy argus szem vesztemet ne nezze. De gyotor a ketseg, Riaszt a sotetseg. A fajdalom tulsagosan faj, A megvaltom lesz a rut halal. A kiralyfi tul messzire jar, Engemet koporsoban talal. Gyenge vagyok, felek, Elhagyott a lelek. Neha sirni kell Neha sirni kell, A mūmosoly nem old meg semmit sem. Neha uvolteni kell, Szep szoval mindent nem mondhatunk el. Neha tombolni kell, A higgadtsag olykor gyenge fegyver. Neha utni kell, Ha josaggal celom nem erhetem el. Neha meghalni kell, Ha a fajdalmat tobbe nem viselem el. Feladom Eletemben tul sok a rossz, Feladom,mert nyert a gonosz. A gondolkodas az, ami faj, Ezernyi erzes – veszely,ragaly. Kegyetlen elet, kegyes halal, Ne erezz semmit soha mar. Zavart elmem fedje homaly, Koporsom legyen tagas hodaly. Felelem testemet ne jarja at, Varom a kaszast, o majd megvalt. Folyjek a verem patakokban hat, Mossa ki torott szivem banatat. Mar latom a fenyt odaat, Arra futok, az elet fajt. Kifordult magabol a husvet Gusztustalan locsolas, Szexualis zaklatas. Ertelmetlen locsogas, Ez csak duma, semmi mas. Tavaszvaras? Hervadas? Ez mind, mind csak kifogas. Unnepedet kiforgattak, Aldozatodat nem latjak. A husvetot kihasznaljak, Csak a lanyok testet varjak, Mert vizesen jobban lassak. Megeroszakoljak, Kuthoz vonszoljak Az arva kis leanyt. Felek Reszketek es felek, Jot mar nem remelek. Gyomrom ideg eszi szejjel, Agyam teboly marja kessel. Hideg raz at napsutesben, Nem bizok mar embersegben. A sok ember ellensegem, Csak a testem marja szejjel. Atgazolna rajtam kejjel, Gusztustalan szenvedellyel. Testemet befedne verrel, Kek-zold folttal, uresseggel. Ugatnak ram Ugatnak ram Irigy kutyak, Mer iskolam Esszel nem birjak. Irigyek ram A gyavak, Mert eletem Penzert meg nem kapjak. Tamadnak ram Az ostoba libak, Irigylik am: Szuleim nem mostohak. Felneznek ram, De csak paran, Elismerven, Bennem tobb van. Fajdalom Erzsebet arcan Arcomra neztem, Megszornyūlkoztem, Regi szepsegem Hervadasat erzem. Csalodas arcomat Papirkent gyūrte. Boromon konnypatak Barazdakba torve. Hazug szotol kihūlt Szemem regi fenye. A fajdalom ram ult, Nyomja egesz lenyem. Magany lett a baratom, Napfeny a kabatom. Martozom a fenybe, Mint a foldi mennybe. A csend lett a legszebb zenem, Szerelmeim vereben en Megfurodnek, A mult szepseget keresven. Judasi csok Rosszakaroim, irigyeim gyūjtom egy csokorba. Fogaikat fenik mar A halotti torra. Pedig csokoltak Judasi csokkal Es elhalmoztak Ezernyi bokkal. Azert bantottak, mert szerettek, Vagy azert szerettek, mert banthattak? Depresszios dal Banatom kuszobet Ki lepi at? Maganyom ajtajan Ki kopogtat? Szemeim fenyei Kialudtak. Ajkaim viragja Elhervadt, vak. Rettegek a szornytol, Ki bennem el. A remenyem szettor, Elvettel. Vedem a gyonge lenyt, Ki megmaradt. Keresek egy kis fenyt A nap alatt. Harcolnom kell A sotetseggel, Hogy ne muljak el Egy hervadt ejjel. Ongyilkos dal Elindultam eltokelten, Letisztulva, hidegverrel. Elindultam, megyek csendben, Egyedul, mindenki ellen. Aki eddig nem szeretett, Az matol se szeressen. Aki eddig nem volt velem, Az ne sirjon tobbe ertem. Elindulok halkan, csendben, Ehenkorasz szerelemben. Elindulok a feny utjan, Ketsegeitekre hagyvan… Velem Furodj velem Napsutesben, Holdfenyben Es meleg verben. Zuhanj velem Le a melybe, A tengerbe, Csillagos ejjel. Igyal velem Bajitalt, Szeszes halalt, Madardalt. Csak legy velem, Fogd a kezem, Ne engedd el, Mer elveszem. Ugyanaz es megis mas Fordult a kocka, Megis ugyanaz. Fordul a vilag, De csak megmarad. Gondban voltam hajdanan, Nem beszeltem szavak hijan. Az emberek csodalkozva neztek, Nem beszeltem, Nem ertettek. Aztan, idok folytan, Leomlott bennem a gat. Nyelvemet ki bogoztak, Szoaradat tort a csenden at. Az elejen meg orultem, Mig ra nem dobbentem: Az emberek csodalkozva neznek, Hiaba beszelek, Ugyse ertenek meg. Keptelen Oromomben Ott a ketely. Bajitalban Benn a mereg. Ami szep, Az tul torekeny, Oregember Feledekeny. Tort szivem Orulni keptelen, Szetzilalt vagyok Es vedtelen. Nyugodt arcom Csak alarc, A bor alatt Dul a harc. Beteg sziv vetekszik Az esszel, Gyomorsav vitazik A verrel. Nyugtatot szednek vilagba, Ketelyem olnem piaba, Hogy varhassam onfeledten Azt, aminek jonnie kell. Emberelet Tul rovid Es idetlen Ez a vetkes Emberelet. Penzsovar egyenek Megtesznek mindent A penz jegyeben. De a legnagyobb szalka Az a szemukben, Ha ellenallsz penz-szeretetuknek. Ha felvallalod, Nem azert elsz, Kiutalnak, megall az esz. Felhaborodnak: Mer irsz? Mer zenelsz? Neked nem parancsol a penz? Leugatnak, szetcincalnak, mert eleted masnak szantad: ide-allnak... Kelepce Volt egy leany, Ki szerette testenek bajat, Ki osztotta kegyet az ejnek, Osi tancot jarva. Volt egy legeny, Ki ahitotta a lany bajat, Ki vele rohant az ejnek, es vad tancot jart. De a leany szive Neki csukva maradt, Neki csak testmorzsa maradt Belole. Es a legeny szive Majd megszakad, Gonosz fruska kelepcebe csalt, Megolte a szerelmet. Menekulne mar a leany, De nincs hova, Kelepcejebe besetalt, Ostoba! Fatyol Szolnom kene Hazugsagrol, Arulasrol, Gonoszsagrol, Fellebbenteni a fatylat Eme alnok Vilagrol. Vedeni kene Naivsagtol, Csalodastol, Sok bantastol, Szeretteim hazat Eme alnok Vilagtol. Na de szarnyam ala hanyan fertek? Intelmembol mennyit kertek? En ovlak, de a dontes a tietek. Ti sirtok, de az en szivem szakad meg. Ujjaszuletve Koldus es kiralylany, Porszem es szivarvany, Romokbol epult var A kepzelet szarnyan. Szivem szaz szilankjat Osszeforrasztottak Melengeto szavak, Mik hitet adtak. Hitet nem magamban, Nem is e vad vilagban, Csupan abban, Hogy fel ne adjam. Verseink lehet nem olvassak, Kepeink lehet csufnak lassak, Eletunk leugathassak, De a tuzet bennunk el nem olthassak. Gomor leanya Gomor leanya A foldet bejarta. Magyar helyett szlovak Iskolakat jarva. Felvideki edes, Szaja keseredes. Multjat homaly fedi, Jovoje ketseges. A felnyilt hatarok Fejben tovabb elnek, Maradnak aggalyok, Marad kissebsegnek. Nem jo e regioban Kissebsegnek lenni, Szlovaknak, magyarnak Egyarant felelni. Kettos identitas, Egyseges magany, Magyarnak szlovak, Szlovaknak magyar. Hataros a szokincs, De szilard a szandek, Anyanyelvunk mas nincs, Kopott, de ajandek. Kislanyom Reggelente kislanyom Ebresztgetem, ruhazom, S szivsajogva hallgatom: En az ovit utalom! Napkozben a kislanyom Csendben van, de sovarog, Tepked nekem viragot Es ram varva talalom. Szeret az en leanyom Legjobban a vilagon. Vele leszek a nyaron, Vele furdok. Olelem, imadom, o az en vilagom. Kortes Humorizalunk, humorizalunk? Politikazunk, politikazunk. Ajandekot osztogatunk, Kortes beszedeket tartunk. A politikus Elete publikus, Szamaritanus Alruhas komikus. Vigadunk, vigadunk? Agyalunk, agyalunk. Ajandekot kapunk, Azt mondjak, szavazzunk. Az atlagember Nem gazember, De gaztettet Szuretelhet. Es a zene szarnyan hajlik a nep, Konnyū verrel osztja szeretetet. Rossz latni Az ongyilkos ozvegye Szines ruhaban tancol. Pedig a holt sirhelye Oly friss, oly gyaszos. Rossz nekem ezt latnom, Ily ures lelkeket, Szeretethianytol Haldoklo sziveket. Rossz festo az elet, Keveri a szineket, Durva ecsettel fest Rusnya, durva kepeket. Kemeny ma az elet Puha parnak kozt is, Ahol nincs szeretet, Nincs rozsa, csak tovis. A kivert kutya szomorusaga Na ne szomorkodjal itten, Ne rontsd a kedvem! A szerelmem Mindig szeret, A csaladom Mindig partol. Menj az utambol! Amig szepen mondom. A szomorusag kivert kutya, Almat nyugton nem aludja. Csak nyuszit es vinnyog Csendben tovabb kullog. A ketseg Feladjam, ne adjam? Valaszt nem kaptam. De olvasnak Es hallanak. Penzert irni balgasag, Az iras mas, szabadsag. A szo az en fegyverem, Jatekom, Simogato kezem. Mig Istened nem adod el, Addig en se adhatom fel. De a ketseg durva fereg, Furdal es belulrol eget. Balvanyaim romba doltek, Csillagok nem tundokolnek Almaim egen. A kudarcok meggyotortek, Friss viz kell a szaraz foldnek Aszaly idejen. Nimfa Mindenki egy lepcsofok, Mindenkitol tanulok, Ez nem titok, Gatlas nelkul gazolok At rajtatok. Szeretteim, Szerelmeim, Bantottatok. Onzesre tanitottatok, S elertetek celotok. Kinevetem a szerelmet, Hūvos vagyo es kegyetlen. Elmarom a sajat verem, Puszta vagyok, kialudt szem. Istenno emberi gyengeseggel, Kit nem olelnek gyengedseggel. Neman megy napisten palotajaba, Haldoklik a szeretet hianyaba. Tūz Tūzben egek, Gyujtottam. Ol a ketely, Elbuktam. Genetikam felre kodolt. Balga testem Rossznak hodolt. Elrontottam. Almomban A pokolra Karhoztam. Kietlen tūz mardos szejjel, Remalmok cikaznak.. Hideg oszi ejjel A vankosomban. Atkozott vagyok Az emberek kozott. Atkozott almok Elet s halal folott… Būn es būnhodes Būnos vagyok, Būnhodnom kell. Furdal a bajom, Nem alszom el. Atleptem a szaz hatart, Tettem, amit nem szabad. Rad tartott fegyver nekem art, En nem leszek mar szabad. Porognek a filmkockak Agyamban szuntelen, En vetettem kockat, En voltam kegyetlen. Szegeny madarka A zsarnok markaban Busan szol. Hianyzik az orom, Sikator melyen Fuldokol. Doslov Amikor felkerest kaptam arra, hogy annotaciot irjak Reine Veres szilankok cimū verses kotetehez, felmerult bennem a kerdes, hogy vajon kepes leszek-e eleget tenni ennek a feladatnak? Bar az iras nem idegen szamomra, ez a terulet meg ujdonsagnak szamit nalam. Aprolekosan szemugyre vettem a verseket, es tobbszoros olvasas utan meg kell hogy mondjam, Reine teljes mertekben hū a verses kotet eloszavahoz mellyel felkesziti olvasoit a kotet hangulatara. A verseire valoban jellemzo a vihar utani csend, amely leginkabb a lehangoltsaggal, illetve a keserū megnyugvassal es beletorodessel jar. Merlegre kerul a kettoseg orokos harca is, mely szerint a kolto halas a sorsnak a begyūjtott sebekert amelyek a versirashoz szamūztek, masik oldalon a szeretet utani sovargas, s ennek megfelelo remenyvesztettseg honol. A realitashoz valo kotodes magas szinvonalu, nincsenek diszcsomagolasbol kilogo mondatok, se rozsaszin arnyalatu sorsfordulatok. Reine versei altal mi magunk is aterezhetjuk a kolto fajdalmat, csalodottsagat es a vilagbol valo kiabrandultsagat. Hatarozottan elgondolkodtato kotet. Ajanlom mindazoknak, akik nem felnek utazast tenni a „Hold tuloldalara”. Lea Victory Ked ma talentovana poetka Reine poziadala, aby som napisala doslov k jej basnickej zbierke Krvave crepiny, tuho som uvazovala nad tym, ci to vobec zvladnem? Napriek tomu, ze pisanie mi vobec nie je cudzie, tato oblast je pre mna este stale neprebadanou novinkou. Vsetky basne som si viackrat starostlivo precitala a musim konstatovat, ze Reine zostala verna k predslovu basnickej zbierky vdaka ktoremu pripravuje svojich citatelov na naladovost versov. V skutku su jej basne charakterizovane typickym tichom po burke, ktora chodi ruka v ruke s deprimovanostou, horkou prichutou pokoja a ciastocnou rezignaciou. Na vahu sa dostava vecny boj duality, kde poetka pocituje nesmiernu vdaku za to, ze ju osud prostrednictvom nelahkych zivotnych okolnosti zatratil na vecne pisanie versov pricom tu tiaz vyrovnava tuzba po laske zasiata beznadejou. Prepojenie s realitou je na vysokej urovni. Citatel by darmo hladal ozdobne frazy, ci ruzovkaste osudne zvraty. Prostrednictvom tychto basni mozeme precitit poetkinu bolest, frustraciu, ci uplne rozcarovanie zo sveta. Basnicka zbierka podnecuje k zamysleniu sa nad realnym zivotom. Vrelo odporucam vsetkym, ktori sa neboja pozriet aj na „odvratenu stranu mesiaca.“ Lea Victory